A fejezet megírásának alapját Noll Andrea Nandu Vízbenszülés című könyve (2020) képezte. A további források külön jelölésre kerülnek.
A kellemes meleg víz pozitív hatásai (nyugtató, lazító hatású, elősegíti a meditatív állapotot, csökkenti a stresszt és a fájdalmat) közismertek, mégis, ha a szülés kapcsán merül fel a víz, mint vajúdástámogató, fájdalomcsillapító eszköz, valamiért furcsán méricskéljük, aki ezt szóba hozza. Újkeletű hóbortnak tűnik, pedig már időszámításunk előttről is vannak a vízbenszülés hagyományáról őrzött emlékeink: barlangrajzok, épületmaradványok, agyagszobrok, sőt meleg vizű tengerek környékén élő népek szájhagyomány útján fennmaradó történetei is. A nyugati világ első dokumentált vízbenszülése 1803-ra tehető, amikor fájdalomcsillapító és nyugtató céllal az orvosa meleg vizes fürdőt rendelt el egy vajúdó számára. A vajúdás a vízben olyan mértékben felgyorsult, hogy a baba végül a vízben is született meg. Mintegy 160 év telt el ezután, míg a világ figyelme ismét a vízbenszülés irányába fordult, először az 1960-as években, a Szovjetunióban végzett kísérletek kapcsán. Michel Odent, miután az 1970-es években felismerte a víz fájdalomcsillapító hatását, megteremtette a lehetőséget a vízben vajúd...
