A kártyacsomag, az élettani szüléssel és a szülészeti ellátással kapcsolatos információsanyag, amely a szülés helyszínének kiválasztásától, a szülés alatt felmerülő leggyakoribb beavatkozásokon át, a szülést követő aranyórákig, illetve a csecsemőosztályos tudnivalókig, 84 kártyán, 17 különböző témában tartalmaz információkat. A kártyák célja, hogy összefoglalják a legfontosabb tudnivalókat, kiindulási pontjai legyenek a további tájékozódásnak, segítsenek meghatározni a szüléssel kapcsolatos preferenciákat, könnyen átlátható információs bázisul szolgáljanak. A kártyacsomag segíthet rendszerezni a gondolatokat, összegyűjteni a legfontosabb kérdéseket, és határozott célja támogatni a szülésre való tudatos felkészülést.
Perinatális szaktanácsadás keretében a perinatális időszakban (gyermekvállalás gondolatától a kisgyermek három éves koráig) felmerülő kérdések, nehézségek átbeszélésre van lehetőség.
Érdekel a szülés-születés témája? Szeretnél tájékozott döntéseket hozni? Szeretnéd tudni, milyen beavatkozásokra számíthatsz, ezeknek mik az előnyeik, hátrányaik, milyen kockázataik vannak? Érdekelnek a természetes és a gyógyszeres fájdalomcsillapítási lehetőségek? Szeretnél minél magabiztosabban, a szülés élettani folyamatát ismerve érkezni a szülőszobára? Szeretettel várlak a szülésfelkészítőmön!
Így határozott névelővel, mert azt hiszem kevesen nem tudják, miről van szó, hogy mi az, ami felborzolta az elmúlt napokban a kedélyeket. És így határozott névelővel, mert kevés ilyen káros írás jelent meg mostanában, amit egy darabig biztos, nem felejtünk el. Az, hogy a szülés témájában megjelenő írások, híradások nagy részében szerepel legalább 1-2 olyan mondat (fotó), aminek az olvasása közben minimum felszisszen az ember, nem újdonság, de naívan bízni lehetett abban, hogy lassan azért csak kikopnak ezek. Ez az írás viszont egy mozdulattal rántott minket vissza a hazai rögvalóságba. Nincs benne olyan bekezdés, amit ne kellene pontosítani, javítani, kiegészíteni, vagy egyszerűen kikérni magunknak, hogy velünk, rólunk, helyettünk, felettünk így ne beszéljenek se orvosok, se újságírók. Az, hogy szakmailag olyan ez az írás amilyen, az is egy dolog, de hogy vajon milyen apropóból van a nem a doktoroktól idézett mondatoknak is ugyanolyan felhangja, hogy miért süt minden sorból, a szakaszok címadásából, hogy a nők inkompetensek, ostobák, felelőtlenek, és olyan dologba próbálnak szót kérni, amihez semmi képzettségük, semmi hozzáértésük, az már végképp felfoghatatlan. Próbálnám belemagyarázni, hogy mivel cikksorozat, aminek az első részében aktivisták, második részében anyák szólaltak meg, kiegyensúlyozott úgy lesz, ha a szülészorvosok is kifejthetik az álláspontjukat, arra viszont nincs magyarázat, hogy az írók egy az egyben átveszik a riportalanyok attitüdjét. Amilyen nagyon örültem, hogy a Telex fogalkozik ezzel a témával, annyira vagyok most szomorú. Tudom, hogy újságíróként nem lehettek egyszerű helyzetben, de, hogy az első két részből annyi tanulság nem csapódott le, hogy ez a rész így több, mint problémás, az teljesen érthetetlen.
Először arra gondoltam, csak melléteszem a honlapomra feltöltött 250 oldalnyi anyag linkjét, mert a cikk legnagyobb részéhez van már fent kutatásokkal alátámasztott anyag. De annyi mindenhez fűznék még kommentárt, hogy képtelen voltam annyiban hagyni, és egy már megírt anyag linkjére korlátozni magam, hogy elemeire kellett szedjem. Végül csak lett benne korlát, de így is 30 oldal. Idéztem benne az 1000 oldalas könyvből is... Aki higgadt, párbeszédet el nem vágó megszólalást vár el, legyen szíves ne kattintson rá. Ebben a kapcsolatban mint anya, mint nő én vagyok a bántalmazott fél. Nem fogok csendesen hallgatni, meg csak higgadtan szépeket mondani, hogy majd nehogy a viselkedéssemmel azt váltsam ki, hogy a másik miattam ne akarjon változni. Hát, akarna ő szegény, de ha én így viselkedek, nem lehet. Ugye senki nem gondolja ezt komolyan?
