Szívesen vennél részt szülésfelkészítőn, de nem tudod, milyet válassz? Pár kérdés végig gondolása segíthet. Egyénileg vagy csoportosan készülnél? Egy alkalomra mennél el vagy a több alkalmas felkészítőket részesíted előnyben? Önállóan készülnél vagy szeretnéd, ha kísérnélek az úton? Olvass tovább és váaszd ki azt a formát, ami a legközelebb áll hozzád, vagy kombináld a lehetőségeket.
Így határozott névelővel, mert azt hiszem kevesen nem tudják, miről van szó, hogy mi az, ami felborzolta az elmúlt napokban a kedélyeket. És így határozott névelővel, mert kevés ilyen káros írás jelent meg mostanában, amit egy darabig biztos, nem felejtünk el. Az, hogy a szülés témájában megjelenő írások, híradások nagy részében szerepel legalább 1-2 olyan mondat (fotó), aminek az olvasása közben minimum felszisszen az ember, nem újdonság, de naívan bízni lehetett abban, hogy lassan azért csak kikopnak ezek. Ez az írás viszont egy mozdulattal rántott minket vissza a hazai rögvalóságba. Nincs benne olyan bekezdés, amit ne kellene pontosítani, javítani, kiegészíteni, vagy egyszerűen kikérni magunknak, hogy velünk, rólunk, helyettünk, felettünk így ne beszéljenek se orvosok, se újságírók. Az, hogy szakmailag olyan ez az írás amilyen, az is egy dolog, de hogy vajon milyen apropóból van a nem a doktoroktól idézett mondatoknak is ugyanolyan felhangja, hogy miért süt minden sorból, a szakaszok címadásából, hogy a nők inkompetensek, ostobák, felelőtlenek, és olyan dologba próbálnak szót kérni, amihez semmi képzettségük, semmi hozzáértésük, az már végképp felfoghatatlan. Próbálnám belemagyarázni, hogy mivel cikksorozat, aminek az első részében aktivisták, második részében anyák szólaltak meg, kiegyensúlyozott úgy lesz, ha a szülészorvosok is kifejthetik az álláspontjukat, arra viszont nincs magyarázat, hogy az írók egy az egyben átveszik a riportalanyok attitüdjét. Amilyen nagyon örültem, hogy a Telex fogalkozik ezzel a témával, annyira vagyok most szomorú. Tudom, hogy újságíróként nem lehettek egyszerű helyzetben, de, hogy az első két részből annyi tanulság nem csapódott le, hogy ez a rész így több, mint problémás, az teljesen érthetetlen.
Először arra gondoltam, csak melléteszem a honlapomra feltöltött 250 oldalnyi anyag linkjét, mert a cikk legnagyobb részéhez van már fent kutatásokkal alátámasztott anyag. De annyi mindenhez fűznék még kommentárt, hogy képtelen voltam annyiban hagyni, és egy már megírt anyag linkjére korlátozni magam, hogy elemeire kellett szedjem. Végül csak lett benne korlát, de így is 30 oldal. Idéztem benne az 1000 oldalas könyvből is... Aki higgadt, párbeszédet el nem vágó megszólalást vár el, legyen szíves ne kattintson rá. Ebben a kapcsolatban mint anya, mint nő én vagyok a bántalmazott fél. Nem fogok csendesen hallgatni, meg csak higgadtan szépeket mondani, hogy majd nehogy a viselkedéssemmel azt váltsam ki, hogy a másik miattam ne akarjon változni. Hát, akarna ő szegény, de ha én így viselkedek, nem lehet. Ugye senki nem gondolja ezt komolyan?
A május negyedikei bevezető alkalom után, amikor általánosságban beszélgettünk a hazai szülészeti ellátásról, a júniusban megrendezésre kerülő második alkalom, a magánszülészeteken szerzett anyai tapasztalatok áttekintéséről fog szólni. A hálapénz kivezetése, és az orvosválasztás megszüntetése a magánszülészetek irányába terelte a kismamák érdeklődését, és jelentősen megnövelte ezeknek az intézményeknek a forgalmát, pedig a magánklinikák szülésvezetési gyakorlatáról ugyanúgy nem rendelkezünk hivatalos információkkal, mint ahogy az állami kórházakéról sem. Nem tudjuk mennyi szülést indítanak, mennyi beavatkozást végeznek, milyen gyakran kerül sor császármetszésre, hogyan zajlik az aranyóra, vagy korszerű szoptatástámogatási gyakorlatra számíthatunk-e. A kérdések sora hosszú, a webinár során igyekszünk rövidíteni rajta, és ha még választás előtt állsz, lehetőség szerint megkönnyíteni azt.
Mit lehet tudni a hazai szülészeti ellátásról? Hol jó most szülni? A magánklinikák szülészeti mutatói mennyiben térnek el az állami kórházakétól? Mik a leggyakoribb beavatkozások, és mit érdemes tudni róluk? Kell készülni a szülésre? Egyáltalán érdemes? 2023. május 4-én 17 órától egy 2,5 órás webinárium keretében igyekszem áttekintést adni a szülészeti beavatkozásokkal kapcsolatos aktuális ajánlásokról, és arról, hogy csaknem 25 000 anya tapasztalata alapján mennyiben valósulnak meg mindezek a hazai ellátásban.
Az elmúlt évtizedekben a császármetszés aránya folyamatos emelkedést mutatott. Míg a 2000-es évek elején 20 százalék volt az aránya, 2010-re már meghaladta a 30 százalékot, 2017-re pedig átlépte a 40 százalékos küszöböt. A 2020-as évek eljén ez az érték megtorpanni látszik, de vajon hogyan alakult 2022-ben, 2021-hez képest? Amikor 2020-ban először nem nőtt, hanem a 2019-es mértékhez képest csökkent a hasi szülések aránya, sokan mondták, hogy végre eljött a fordulat, amire vártunk. Mit mutatnak a 2022-es számok? Van okunk optimistának lenni?
Akik próbáltak már tájékozódni szülés előtt arról, hogy egy-egy kórházban mi a szokás a szülőszobán, császármetszés során vagy a csecsemőosztályon, jól tudják, hogy nem kérdezhetik meg bármelyik ismerősüket. Fontos, hogy olyantól érdeklődjenek, aki ugyanott hozta világra a gyermekét, de az sem árt, ha ugyanannál a szülésznőnél és/vagy orvosnál tette ezt. A szüléskísérési gyakorlat ugyanis nemcsak intézményenként, de gyakran intézményen belül is eltér, attól függően, hogy a szülésnél ki van jelen. Égető szükség volt már egy egységes, korszerű, minden intézményre kiterjedő szülészeti protokollra, ami rendezi ezt a helyzetet. A dokumentum 2019. december közepén jelent meg, de vajon ez volt az, amire vártunk?
Mindig természetes volt számomra, hogy, ha kisbabám lesz, szoptatni fogom. Azt is tudtam, hogy egy éves koráig. Azt gondoltam az a szoptatási kor vége. Egy egy éves már nagy, addigra biztos abbahagyja a szopizást. Mi szüksége lenne rá tovább? Meg hát, nem is láttam még nagyobb, szopizó gyereket. Mi más oka lenne ennek?
