A szülő nők többnyire nem igényelnek semmilyen útmutatást, instrukciót arra vonatkozóan, hogyan lélegezzenek. Az ösztönös légzés, amit a test diktál a vajúdó számára, általában nem igényel korrekciót. Az évek során számos légzési technika látott napvilágot, azzal az ígérettel kecsegtetve, hogy hatékonyabbá teszi a vajúdást. De a kitolási szak irányításához is kapcsolódik, hogy a kismamának a szakszemélyzet mondja, hogy mikor szívja be a levegőt, meddig tartsa bent, mikor fújhatja ki. A nyomás erejének, idejének kívülről érkező diktálásához hasonlóan a lélegzetvételek idejének, ritmusának a meghatározása sem ér fel az anya belső késztetéseihez. Vagyis alapvetően az a kívánatos, ha a kismama úgy veheti a levegőt, ahogy neki jó. Ezen túlmenően lehetnek olyan helyzetek, amikor a légzésre való tudatos odafigyelés a vajúdó segítségére lehet. Például erősödő kontrakciók idején, az összehúzódás erejével való megküzdéshez, vagy ha úgy érzi, elvesztette a talajt, zaklatott és segítségre lenne szüksége a megnyugváshoz. A légzés tudatos kontrollja ilyenkor jó szolgálatot tehet. Ilyen technika például, amikor a szülés kísérője a légzését a kismamáéhoz igazítja, majd az összehangolódást követően a sajátját tudatosan lassítva, elmélyítve segít csillapítani a kismama légzését is. A légzés összekapcsolható vizualizác...
