Bár illóolajokat már évezredek óta használnak az emberek különböző céllal, az aromaterápia megszületése 1937-re tehető, amikor René-Maurice Gattefossé francia vegyész karja egy robbanás során megsérült. Gattefossé levendulaolajjal kenegetve, gyógyítva a sérülést azt tapasztalta, hogy a seb elfertőződés és hegesedés nélkül gyógyult. Ezt követően kezdett illóolajokkal foglalkozni. Ma őt tartják a modern aromaterápia megalkotójának. A célzott terápia alapkövét Pierre Franchomme tette le 1975-ben, amikor az illóolajok kémiai típusok szerinti elkülönítését leírta. Az illóolajokat ezt követően tipizálták a főbb kémiai csoportjaik alapján, illetve vizsgálták terápiás hatásukat (Lőrincz, 2021).
Az aromaterápiát számos területen alkalmazzák önmagában vagy orvosi kezelések kiegészítéseként. Az illóolajokról úgy tartják, hogy befolyásolni képesek a hangulatunkat, csökkenteni tudják a fájdalmat, mérsékelik a stresszt, javítják a keringést, segítik a méreganyagok kiválasztását. Az illóolajokat belélegezhetjük vagy alkalmazhatjuk bőrön át is. Párologtathatjuk párologtatóból, diffúzorból, keverhetjük masszázsolajba, használhatjuk borogatás során vagy cseppenthetjük fürdővízbe. Utóbbi esetekben valamilyen emulgálószer (pl.: méz, só, tejszín) használ...
