A posztmodern szüléskultúra részben a modern szüléskultúra kritikájaként is felfogható, és annak a folyamatnak a részeként jött létre, amelyben az orvoslás gyakorlatába apránként beszivárog az orvoslás magatartástudományi szemlélete is. A mindenkit ugyanabba a kockába behúzás helyett a személyre szabott gondoskodásra helyezi a hangsúlyt, a rutin beavatkozások helyett az orvosilag szükségesek mellett érvel, a szülés természetes folyamatát támogatja, a legfrissebb tudományos ajánlásokat azonnal átemeli működésébe, és nem feledkezik meg a szülés pszichológiai és szociális természetéről sem. Szem előtt tartja, hogy a test harmonikus működése felbomolhat, nem pedig abból indul ki, hogy a test alapvetően rosszul működik. Betegség helyett egészségközpontú, és az események után futás helyett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. A technológia ebben a szemléletben másodlagos, ugyanakkor nem tér vissza a premodern szüléskultúrához, annak csak bizonyos elemeit emeli át, miközben igyekszik a modern szüléskultúrát meghaladni. A premodern mágikus gyakorlatok helyett a természetes folyamatokat igyekszik tudatosan támogatni. A természetességre való törekvése nem jelenti mindenfajta beavatkozás kizárását, mellőzését, de a rutin és a szokásjogok helyett a szükségességre helyezi a hangsúlyt. Holisztikus világképe után szokás holisztikus szülésmod...
