Mérlegelés szoptatás előtt és után

Régi gyakorlat a csecsemők szoptatásonként való mérése, ami jellemzően a felesleges stressz forrása az anya számára, különösen, ha megfejelik számára az eseményeket olyan megjegyzésekkel, hogy „ha nem eszik eleget a baba, pótlásra lesz szükség”, esetleg „nem mehetnek haza”. A kisbabák gyomra igen kicsi, az anyatej gyorsan megemésztődik, és az első aluszékonyabb nap után naponta legalább 8, de inkább több alkalommal is mellre kéredzkednek. Van, hogy "csak" komfortszopizni, mert egy kis megnyugvásra vágynak, van, hogy csak pár korty anyatejjel a szomjukat oltanák. Elég faramuci helyzet, amikor az anya kompetenciájában erősödve örül, hogy felismerte gyermeke jelzését, hogy mellre kívánkozik, ám ahelyett, hogy szoptatni kezdene, összeszedi magát, a babáját, kivonul a szobából, mert a mérlegek általában a folyosón vannak – esetleg sorban áll, leméri a babát, beírja a füzetbe a baba súlyát, visszamegy, elhelyezkedik, majd a szoptatásban elszenderedő babát ismét felnyalábolja, mérlegre helyezi, dokumentálja a szopott mennyiséget – ha egyáltalán kimutatja a mérleg –, majd megint vissza. Ettől életszerűbb és sokkal informatívabb a babát egy nap egyszer, ugyanabban az időpontban, ugyanazon a mérlegen, lehetőleg meztelenül megmérni, és így ellenőrizni a súlyvesztés mértékét.