Davis-Floyd humanista szülésmodellje már ötvözi a modern szüléskultúra és a perinatális pszichológia eredményeit is, viszont az intézményi keretek mellett megtartja a hierarchikus berendezkedést is. A humanista szülésmodell kulcseleme, hogy a szülő nő kezébe helyezi a kontrollt. Intézményen belül azonban nem jellemző, hogy a nő teljes mértékben ura lehetne mindennek, ami történik, az orvossal való nézetkülönbség esetén ugyanis nem sok más választása marad, mint elhagyni a kórházat. A humanizált szülés elismeri, hogy a szülés, a vajúdás a vegetatív idegrendszer irányítása alá tartozik, így együttműködésre törekszik a szülő nővel és megkönnyíteni az autonóm reakcióit. A nő saját reakcióinak támogatása általában intézményi kereteken kívüli szülés formájában valósul meg, így a humanista szülésmodell inkább kötődik egy-egy orvos személyéhez, mint intézményi szinten elérhető alternatívához. A humanista törekvések ennek megfelelően azoktól az egészségügyi szereplőktől indultak el, akik vissza szerettek volna venni a technológia túlsúlyából a szülések kísérése során. Miközben továbbra is leteszik a voksukat a klinikai orvoslás mellett, már figyelmet fordítanak a testi működésen túl a kismama lelki és mentális állapotára is. Fontosnak tartják a szakember és a szülő nő közötti kapcsolatot, elsődlegesként tekintenek a ...