Mindig természetes volt számomra, hogy, ha kisbabám lesz, szoptatni fogom. Azt is tudtam, hogy egy éves koráig. Azt gondoltam az a szoptatási kor vége. Egy egy éves már nagy, addigra biztos abbahagyja a szopizást. Mi szüksége lenne rá tovább? Meg hát, nem is láttam még nagyobb, szopizó gyereket. Mi más oka lenne ennek?
Akkor is biztos voltam a szoptatási szándékomban, amikor megtudtuk, hogy ikreket várok. Sokan kérdezték, most mi lesz? Azt mondták, ikreket nem lehet szoptatni. Nem mindig áldás a bennem élő dac, de itt kifejezetten jól jött az érzés, hogy csak figyeljetek! Két kezem van, két cicim. Ez épp elég két babának.
Gyermekvállalás előtt
Emlékszem, amikor először találtam a La Leche Liga honlapjára és megláttam, hogy szoptatási tanácsadó képzés is van, milyen lelkes lettem, majd milyen sértődötten dühös, amikor azt olvastam, hogy saját szoptatási tapasztalat is feltétele a jelentkezésnek. Évekkel a lányaim születése előtt történt és nem értettem, ugyan minek ez a cécó? Milyen alapon rekesztenek ki, csak mert nincs még saját gyerekem? Igen. Semmit nem tudtam még. Ez az első találkozás mégis nagy segítségemre volt később, amikor várandósan a szoptatásról szerettem volna tájékozódni. Már tudtam, hogy van egy oldal, ahol sok-sok információt találok, ami segíthet a felkészülésben. Azt hiszem, nem sok cikk maradt, amit ne olvastam volna onnan.
Tudtam, hogy nem szeretnék cumit használni, de kezdetben nem a szoptatásra gyakorolt hatása miatt, arról akkoriban lövésem sem volt, egyszerűen a szükségletre szerettem volna reagálni, ami a sírást kiváltja. Édesanyám, hiába szoptatott minket rövid ideig, mindig azt mondta, ha egy baba éhes, akkor megszoptatjuk és nem az órát nézzük, hogy mikor evett utoljára. Ez volt azt hiszem mindennek az alapköve és egy út eleje, ami segített megkérdőjelezni azt a szoptatási gyakorlatot, amiben felnövünk.
Szülés után
Programozott császármetszéssel születtek a lányok a 38. hét elején. Huszonsokórás szeparáció után lehettünk először rendesen együtt. Akkor szoptattam először. Nulla támogatással csetlettem-botlottam. Nem tudtam mit csinálok, amit csinálok az jó-e, elég-e. Nem tudtam tandem szoptatni, mert a kórházi ágyon fogalmam sem volt hogy oldjam meg. Volt, hogy az egyik baba sírt, amíg a másik cicizett. Így kaptak cumit és végül tápszert is, mert a tervek és az elképzelések, a megvalósítási lehetőségekkel nem mindig vannak köszönőviszonyban. De igyekeztem rugalmasan állni a dolgokhoz, az éppen kialakult helyzethez alkalmazkodni. Kompromisszumot kötöttem magammal, hogy ott, akkor éljünk túl és otthon majd másképp lesz. Hiába a sok olvasás, készülés, az elmélet lassan állt össze működőképes gyakorlattá. Jó, hogy szoptassak, amikor a babák jelzik, de hogy akarhatnak szopizni szinte állandóan? Erről senki nem szokott beszélni. Aki megpróbálja, hogy tudja a szoptatást időhöz kötve megvalósítani? Két időpont közt mit csinál? Azt tanácsolták, ringassam őket, majd megtanulják mikor jön el a következő etetés ideje. Nem értettem, miért ringatnék napjában többször, síró, nyűgös, szopizni vágyó csecsemőket, ahelyett, hogy megszoptatnám őket, és mindezt csak azért, hogy valami felnőttek által kitalált és igen rosszul alátámasztott rendszer megteremtésével küzdjek.
A könnyebbik, kényelmesebbik oldaláról fogtam meg a dolgot? Nem tudom. Az első három hónapból arra emlékszem, hogy nappal a fotelban, éjjel a kanapén és szinte folyamatosan szoptatok, miközben önkéntes segítők, szopis tanácsadók írásait olvasom. Nem értettem, hogy éjjel, hogy-hogy nem kell tápszer és nappal miért érzem úgy, hogy pótolni kell? Nem fogyott belőle sok, de nem mertem elengedni. Egy születés hete rendezvényen és szoptatási ambulancián is kértem és kaptam szoptatási tanácsadótól segítséget.
3 hónaposak voltak a lányok, amikor a sok elmélet végre összeállt, a katyvasz letisztult és elhagytuk azt a kevés pótlást is. A cumisüveg okozta cumizavar és ezzel a fájdalmas szoptatások is a múlté lettek.
Hála
8 hónaposak voltak az első karácsonykor és miközben álomba szoptattam őket, azon gondoltam, de jó, hogy lett egy szopizós karácsonyunk, egy év múlva már biztos nem lesz így. Ma már tudom, hogy nem az volt az utolsó karácsonyunk, amikor hálát adtam, és évről évre jobban szoruló szívvel gondoltam arra, hogy jövőre már biztos nem így lesz.
Nem csak a szoptatásról tanultam sokat ezek alatt az évek alatt.
...
Ha érdekesnek találtad, köszönöm, ha megosztod másokkal is! Anyai tapasztalatok alapján épülő szülészeti adatbázisomban kórházankénti bontásban tájékozódhatsz arról, melyik intézményben mire számíthatsz a szülőszobán és a csecsemőosztályon. Ha szivesen olvasnál békés, megerősítő szüléstörténeteket, szeretettel várlak facebookon, a zárt csoportomban, valamint rendszeresen frissülő tartalmakat találsz a facebbok oldalamon és instagramon is.
