Képzeld el, ahogy elérkezik a nap, amit annyira vártál. Az egyre sűrűsödő összehúzódások egyértelműen jelzik, hogy a jóslófájások ideje lejárt, ennek már a fele sem tréfa, indulni kell. Izgatottság, várakozás, aggodalom, boldogság felváltva adják egymásnak a kilincset a lelkedben.
A parkolóból a kórház felé sétálva már meg-megállsz, amíg a kontrakció tart. Ez még egész viselhető, de azért imádkozol, hogy, ha lehet, ettől sokkal rosszabb ne legyen.
Ahogy a csomagokkal az osztály felé lépkedtek észreveszed, hogy egy hosszú folyosó végén a szülőszobai felvétel előtt 2 sor is áll. A sor végén ügyintéző segíti a besorolást.
Amikor közelebb érsz, a kijelzőn látod, hogy mind a 2 sorban 99-en vannak előtted. Bárhová kerülsz, te leszel a századik, de onnan, ahol jársz, még nem világos, mi alapján irányítják a kismamákat a jobb vagy a bal oldalra. Ahogy sétáltok a folyosón előre, táblákat látsz sorban a folyosó közepén, egymásától pár méter távolságra. Mindegyiken valami felirat. A hozzád legközelebbin ezt olvasod:
A jobb oldali sorban álló 100 kismama közül 37 szülését fogjuk megindítani. A bal oldali sorban álló 100 anya közül 31-ét.
Furcsa üzenet, de épp jön egy összehúzódás, így csak elhaladsz mellette. Jó lenne végre odaérni valamelyik sor végére, és nem itt bandukolni ezen a hosszú folyosón. Ahogy sétálsz tovább újabb tábla jön, amin ez áll:
A jobb oldali sorban álló 100 anya közül 70-nek adunk szintetikus oxytocint, hogy az összehúzódások erejét, gyakoriságát fokozzuk. A baloldali sorban álló anyák közül 50-nek.
Próbálod felidézni, mit hallottál a szintetikus oxytocinról. Dereng, hogy intenzívebbek tőle a fájások és átfut rajtad, hogy ezt jó lenne elkerülni, de nincs is időd tovább gondolkodni ezen, mert a következő tábla szövege eltereli a gondolataid:
A jobb oldali sorban álló anyák között 78-nál fogunk gátmetszést végezni. A baloldali sorban álló 100 anya között 66-nál.
Ezen a ponton megfogalmazódik benned, hogy akármilyen szürreálisnak is tűnik a dolog, valahogy mégis komolyan gondolhatják, amit ideírtak, bár továbbra sem tudod, vajon mi dönti majd el, melyik sorba kell majd beállnod. Azt viszont egyre erőssebben érzed, hogy szeretnél a baloldali sorba kerülni. Miközben azt találgatod, vajon mi kellhet ehhez, már oda is érsz a következő táblához:
A jobb oldali sorban álló anyák között 17-en kapják meg a babájukat aranyórára, a bal oldali sorban állók között 24-en.
Beléd mar a gondolat, hogy ez mindenhogy kevés. Hogy lehet, hogy ilyen sok kisbabának nincs része aranyórában? Mit tehetnél, egyáltalán tehetsz-e azért bármit, hogy inkább abból a 24-ből lehessetek ti az egyik szerencsés, ahelyett, hogy a 17 baba-mama páros közé próbálnál valahogy bekerülni. Nem nagy különbség, de azért mégiscsak jobbak az esélyek a baloldali sorban.
Mentek tovább. Közben 36 tábla mellett haladtok el a folyosón. 35 táblán az áll, hogy neked és a kisbabádnak kisebb eséllyel lesz részed szülészeti beavatkozásokban, és nagyobb eséllyel korszerű, jó gyakorlatokban, ha a bal oldali sorba állsz. Volt, ahol alig volt különbség, volt, ahol több, de te már rég eldöntötted, hogy mindenképp a baloldali sorba szeretnél kerülni.
Végre odaérsz az ügyintéző elé. Előtte a papíron az anyák neve két oszlopban, ahogy a sorban is állnak. A hölgy rád emeli a tekintetét, és mielőtt szólni tudna, te már határozott udvariassággal mondod is neki, hogy láttad idefelé a táblákat. Hogy fontos számodra, hogy minél természetesebben szülhess. Hogy elkerülhesd a rutinbeavatkozásokat. Hogy a kisbabádnak és neked részetek lehessen minél több tudományosan igazolt jó gyakorlatban. Végül pedig megkéred, hogy a baloldali sorban álló anyák közé írja fel a nevedet.
Ahogy hallgat, végig kedvesen, megnyugtatóan mosolyog, és amikor a kérésed végére érsz, egyetlen sorsdöntő kérdést tesz fel:
Kattan a toll a kezében, a hegye már szinte a papírhoz ér. A szemedbe néz és vár. Mit válaszolsz neki?
A történet fiktív, de a táblákon szereplő információk és a kérdés, a Szülészeti Adatbázis 27 000 anya szülésről szóló beszámolója alapján nagyon is valódi. Érdemes végig gondolnod hát, hogy mit felelsz.
Vagy kórházira mentél el? Esetleg egyiknek sem látod jelentőségét, hiszen a kisbaba úgyis megszületik, az orvos majd tudja, mit kell tenni, és amúgy sem tesznek semmi olyat, amire ne lenne szükség?
Mennyire értesz azzal egyet, hogy a szülésre nem lehet, ezért felesleges is készülni? És azzal, hogy első szülés esetén még felesleges a szülésfelkészítő? Vagy azzal, hogy második szülésnél már úgysem tudnak újat mondani?
És, ha most azt mondom neked, hogy ha ezek közül bármelyikre alapozva nem veszel részt kórházfüggetlen szülésfelkészítésen, akkor azzal automatikusan jegyet váltottál a jobboldali sorba?
Ha azt mondom, hogy ez a jelentéktelen apróságnak tűnő mozzanat, mint hogy megszerzed-e azt a tudást, amit egy kórházfüggetlen szülésfelkészítésen adnak neked, az egyben az esély, hogy kevesebb rutin beavatkozás és több jó gyakorlat történjen a szülésed alatt?
Döbbenetes?
Az.
De csaknem 13000 anya szülését elemezve ez a tanulság. Olyan anyák szülése, akik érett, egészséges kisbabának adtak életet, akik kórházi hüvelyi szülésre készültek, akik az elmúlt bő 10 évben itt szültek Magyarországon.
A Szülészeti Adatbázis anyai tapasztalatait azzal a céllal vizsgáltam meg, hogy kiderüljön, számít-e a bármit
hogy a kismama részt vesz szülésfelkészítésen, illetve, hogy milyen típusú szülésfelkészítésen vesz részt.
Külön vizsgáltam az első és külön a másodjára szülő anyákat. Külön azokat, akik kórházi szülésfelkészítésre mentek, külön azokat, akik kórházfüggetlen felkészítőn vettek részt, és külön azokat, akik semmilyen felkészítőre nem mentek el.
36 szempont mentén hasonlítottam össze a tapasztalataikat. Kíváncsi voltam a
eltérnek-e attól függően, hogy az anya hányadjára szül, járt-e szülésfelkészítőre, és ha igen, milyen szülésfelkészítésen vett részt.
Az eredmény az volt, hogy első és második szülés esetén is számít a felkészülés, és nem mindegy, hogy a kismama milyen típusú szülésfelkészítőn vesz részt. Még másodjára sem.
A 36 szempontból 35 esetében. A maradék egyben pedig mindössze 0,2% volt a különbség.
De azt is jó, ha tudod, hogy a szülészeti beavatkozásokat tekintve a kórházi felkészítőhöz képest még azok az anyák is jobban jártak, akik nem mentek el szülésfelkészítőre.
Mert a kórházi szülésfelkészítőn a saját protokolljaikra készítenek fel. Arra, ahogyan ők a szülést vezetni szeretnék és szokták. Megmutatják a kockát, amibe szeretnék, ha beleférnél. És ha ezt a kockát ismered, akkor inkább fogadod el alapvetésnek, és próbálsz beleférni, mintha semmit nem tudsz róla. Ha nem mész el a kórházi felkészítőre, akkor nem tudod, minek kell megfelelned, így kisebb eséllyel tolják rajtad végig a kórházi protokollt.
Ezzel szemben, ha részt veszel jól felépített, tárgyilagos kórházfüggetlen szülésfelkészítőn, akkor az élettani folyamatok mellett a szülészeti beavatkozások előnyeit, hátrányait egyaránt megismered. Nem a helyi szokásokat, nem az elvárásokat, hanem azt, amit ezekről a témákról tudnod kell. Ahhoz, hogy kompetens felnőttként hozhass döntéseket a téged és a kisbabádat érintő kérdésekben.
Viszont mielőtt még arra jutánál, hogy ha kórházi szülésfelkészítő helyett még a teljes felkészületlenség is jobb, ezért inkább nem mész semmilyen felkészítőre, jó, ha azt is tudod, hogy a jógyakorlatok tekintetében, már azok az anyák jártak jobban, akik legalább a kórházi felkészítőn részt vettek. Ezeket az anyákat inkább hagyták enni, amikor éhesek voltak, inni, amikor szomjasak voltak, szabadon mozogni a vajúdás alatt, vagy nagyobb eséllyel kapták meg a babát aranyórára.
De ha a nem mész felkészítőre, vagy a kórházi felkészítőn veszel részt lehetőségek között hezitálsz, akkor nehéz döntés előtt állsz, hogy melyik kezedbe harapj. Mert vagy a jógyakorlatok terén vagy a szülészeti beavatkozások esetén, de nagyobb eséllyel húzod a rövidebbet.
Talán most azt gondolod, jó-jó, de azért mégiscsak badarság. Utolsó mentsvárként ott zeng a füledben, hogy miért tennének olyat, amire nincsen szükség? Biztosan nem is fognak. Akivel megtörténik, annak biztos oka van.
Nos abban igazad van, hogy a beavatkozások egy részének biztosan valódi oka van. És ezt nem is vitatja el senki. Sőt. Hála, hogy olyan korban élhetünk, amikor ennyi lehetőség a rendelkezésünkre áll. A szülészeti beavatkozásokkal alapvetően semmi baj nincsen. Amikor valóban orvosi okkal, és csak azokban az esetekben alkalmazzák őket.
Egyrészt onnan, hogy a szülés egy élettani folyamat, ami az esetek minimum 80 százalékában mindenfajta beleavatkozás nélkül is komplikáció nélkül lezajlana. Ebből következően a különböző szülészeti beavatkozásokra összességében nagyon ritkán lenne szükség.
Ezzel szemben a Szülészeti Adatbázis statisztikái alapján a különböző beavatkozások az anyák 30-40-50-60 százalékát érintik, miközben a jógyakorlatok ugyanilyen arányokban maradnak el. Az Adatbázis tapasztalatai alapján a magyarországi szülészeteken egy élettani szülésre átlagosan 9 beavatkozás jut. Ami több fájdalmat jelent a szülés alatt, több lehetséges szövődményt és nagyobb esélyt arra, hogy a szülés császármetszéssel fejeződjön be.
Másrészt onnan, hogy ha valóban csak és kizárólag indokolt esetben történne vagy nem történne valami egy szülésnél, akkor nem számítana az, hogy valaki részt vesz-e szülésfelkészítésen vagy sem, illetve, hogy kórházi szülésfelkészítőn vesz részt, vagy kórházfüggetlenen.
De számít. És éppen az olyan fontos kérdésekben számít, minthogy egy szülésedet indítják-e, kapsz-e szintetikus oxytocint a vajúdás alatt vagy, hogy hüvelyi úton vagy császármetszéssel fejeződik be a szülésed.
És akkor most képzeld el, hogy a független szülésfelkészítőn kívül van még 5 olyan dolog, ami úgyanígy képes befolyásolni a szülés kimenetelét. Amik újabb elágazások abban a képzeletbeli sorban, és amik meghatározzák, hogy jobbra vagy balra kell majd állnod.
Ezekről beszélek EZEN az ingyenes szülésfelkészítőn. Regisztrálj be rá, gyere el, hallgasd meg.
Vagy, ha már az eddigiek is meggyőztek, készülj a kórházfüggetlen szülésfelkészítőmmel a szülésedre.
Bármelyik mellett döntesz, szeretettel várlak!
