A szülés természetes módon létrejövő módosult tudatállapot, ami megfigyelhető a szülő nő érzelmi reakcióiban, viselkedésében, beszűkült figyelmében, a környezettel való kapcsolatának megváltozásában. A vajúdás az agyunk jobbféltekei aktivitását kívánja. A népi kultúrák vajúdást kísérő rítusai ezt a jobbféltekei aktivitást és ezzel tulajdonképpen a transzállapot létrejöttét támogatták (Molnár, 2003, idézi Héjja-Nagy, 2019). A vajúdás során végbemenő hormonális változások kiváltják a módosult tudatállapotot, támogatva ezzel a vajúdás folyamatát és hozzájárulva ahhoz, hogy a szülés az intenzív testi-lelki történések ellenére is pozitív élmény lehessen. A módosult tudatállapotban nő az anya szuggesztiók iránti fogékonysága, érzékenyebbé válik a szavakra, hangsúlyokra, rezdülésekre és legyenek ezek akár pozitív, akár negatív üzenetek egy életre nyomot hagyhatnak.
Emlős állatokat tanulmányozva láthatjuk, hogy a szülésük általában arra a napszakra esik, amikor egyébként pihenni szoktak. Az embernél is tapasztalhatjuk ezt a hasonlóságot, melynek oka az agyunk működésében keresendő. A vajúdás optimális haladásához minimalizálni igyekszik minden zavaró tényezőt és az intimitás megteremtésére törekszik.
