1906-ban történt, hogy sir Henry Dale felfedezte, hogy a hipofízisből nyert kivonat a méhizomzat összehúzódását váltja ki, majd felismerte, hogy ezzel az anyaggal a szülés beindítására is képes. Évtizedekkel később, Vincent du Vigneaud amerikai biokémikus írta le az oxytocin szerkezetét és sikerült szintetizálnia is azt. Az oxytocinnak ezen formája remek lehetőségnek tűnt a szülészek számra a szülések megindítására vagy a vajúdás gyorsítása érdekében. Anélkül, hogy a hatásait vizsgálatok előzték volna meg, azonnal használni is kezdték, és az oxytocin csakhamar az intézményi szülések gyakori kísérője lett. Használják szülést megelőzően terhelés céljából, szülésindításra, a vajúdás gyorsabbá tételére, a fájások erősítésére, a méhlepény megszületésének gyorsítására, illetve szülést követően fellépő vérzés csillapítására is. Miközben megfontolt alkalmazása valóban segítség lehet például kisebb beilleszkedési rendellenességek vagy pszichés elakadások esetén, rutinszerű használata mára olyan mértékben elterjedt, hogy azt hihetjük, nem is menne a szülés nélküle, és ezzel együtt az a téves elképzelés él bennünk, hogy az oxytocin szintetikus formája nem különbözik a szervezetünkben termelődőtől. 1979-ben jártunk, mire Pedersen és Prange patkánykísérletek során azt tapasztalták, hogy az oxytocin nem csak a ko...
