Honnan szokta tudni, hogy a vajúdás a kitolási szakba ért?
Furcsán hangozhat a kérdés, hiszen innen-onnan mindannyiunk fülében ott cseng a mondat: „Eltűnt a méhszáj, kezdhet nyomni!”. Honnan máshonnan tudhatnánk ezt, mint a méhszáj vizsgálatából? Figyelmesen átolvasva azonban a tágulási szak jellegzetességeit, összevetve a kitolási szakról írottakkal, körvonalazódik, hogy van számos testi, lelki, viselkedésbeli változás, ami a tapasztalt szem számára vizsgálat nélkül is tájékoztatást ad a vajúdás állásáról. Álljon itt még két idézet, tovább színesítve ezt a képet, és rámutatva, hogy a megfigyelésekre is alapozott tapasztalaton túl milyen fontos, hogy a szülés teljes folyamatát lehetőleg ugyanaz a személy kísérje.
„Rachel később visszafeküdt az ágyra s nem sokkal később izzadságszag csapott meg bennünket, amely a kitolási szak kezdetét jelzi a vajúdáskor.” (Armstrong & Feldman, 1995, old.: 16)
„A kitolás hangjai igen jellegzetesek. Markánsan különböznek a vajúdás hangjaitól. Gyakran egyetlen kontrakción belül vált át egy átmeneti szakos vajúdás kitolásba, és ilyenkor a váltást azonnal halljuk. A kitolás hangjai legtöbbször nyögésre hasonlítanak és roppant erőt sugároznak. Tapasztalatlan szüléskísérő számára ez...
