Az amniocentézis során a magzat ultrahangos megfigyelése mellett, az anya érzéstelenített hasfalán keresztül egy hosszú, vékony tű segítségével mintát vesznek a magzatvízből. A minta magzati sejteket tartalmaz, amelyből megállapíthatóak bizonyos genetikai betegségek, mint a velőcsőzáródási rendellenességek vagy a Down-szindróma, illetve a magzat neme is biztosan meghatározható vele. A vizsgálatot jellemzően a várandósság 16-21. hetében végzik, ha más vizsgálati eredmények alapján valamilyen rendellenességre gyanakszanak, ha az anya életkora alapján magasabb ezek előfordulásának valószínűsége, vagy ha a szülők kérik a vizsgálatot. A vizsgálat megbízhatósága magas, (99%), az elvégzésével összefüggésbe hozható vetélések aránya a különböző vizsgálatokban 1/1,7/1,75 százalék (Eddleman, és mtsai., 2006; Tabor, és mtsai., 1986; Jummaat, Ahmad, & Mohamed Ismail, 2019). Egy 2015-ös, 6752 amniocentézisen átesett nő részvételével végzett vizsgálatban a teljes csoportra nézve 1,19% volt a vetélés aránya, azonban bizonyos körülmények (korábbi, háromnál több magzati veszteség, mióma, várandósság alatti vérzés, nem tiszta magzatvíz, idősebb anyai életkor) fennállása esetén nagyobb volt a magzat elvesztésének kockázata (Theodora, és mtsai., 2015). A tudomány fejlődésével a születés előtti életet is egyre több lehetőségünk va...
