Ina May Gaskin (2015) a rutinszerű szűrés és a rutinszerűen adott antibiotikumok kapcsán a következő gondolatmenetet tárja elénk: nagyságrendileg 5-ből 1 nő hüvelyében élnek Streptococcus B baktériumok, amik előfordul, hogy tüneteket okoznak, azonban többnyire csak jelen vannak. Ennek jelentősége abban áll, hogy amikor a kisbaba keresztülhalad a szülőcsatornán, és találkozik ezzel a baktériummal, nem tudni, hogy okoz-e majd nála fertőzést. Ha igen, az súlyos megbetegedést, akár a baba halálát is okozhatja. Gaskin szerint azonban csak a babák fele, aki egyáltalán a baktérium hordozója lesz, és 98%-uknál nem is jelentkeznek tünetek, vagyis 1000 babából 2, aki megfertőződik. Ennek megelőzésére a protokollok országonként, de akár kórházanként is eltérőek. Van, ahol minden anyát szűrnek, van, ahol csak a rizikócsoportba tartozókat. Van, hogy az anya már a vajúdás alatt antibiotikumot kap, van, hogy a baba kapja megszületése után. A fertőzés fokozott kockázatai között említi a különösen magas Streptococcus B jelenlétét a tenyésztés során, a szülésindítást, alacsony súlyú újszülöttet; az elhúzódó vajúdást, különösen, ha gyakran történt hüvelyi vizsgálat; a 18 óránál hosszabb ideje megrepedt magzatburkot; a vajúdás alatti anyai lázat; a szokásosnál gyorsabb magzati szívhangot; a műszeres szülésbefejezést, és ha babát a születését ...
