A vajúdásban fontos szerepet játszó hormonok közül volt már szó az oxytocinról és a stresszhormonokról is, illetve a melatoninról. A melatonin az alvás vagy másképp a biológiai éjszaka hormonja (Bódizs, 2016). Természetes fényviszonyok között a cirkadián ritmusunkat (biológiai óránkat) a retinán keresztül érzékelt fény mennyisége szabályozza. A melatonin-termelődés sötétben néhány percen belül megkezdődik, illetve a fénymennyiség csökkenésével fokozódik. Megfigyelések szerint azok az emlősök, akik éjjel aktívak, azok inkább nappal, míg azok, akik nappal aktívak, inkább éjjel adnak életet utódaiknak. Igaz ez az emberre is, hiszen a spontán induló szülések meghatározó hányada nálunk is éjszaka zajlik. Összefüggésbe hozható ez az életformánkkal, ahogy valószínűleg fontos szerepet játszik benne az is, hogy a melatonin támogatja az oxytocin munkáját, és ezzel hatékonyabbá teszi az összehúzódásokat (Sharkey, Puttaramu, Word, & Olcese, 2009). Vajúdás közben az anya, ha módja van rá, egyre csökkenti az őt érő ingerek mennyiségét. A túl sok és túl erős fény az agy racionális, gondolkodó részét stimulálja, és nem támogatja ezt az elmélyülést. A félhomály, a tompa fények megkönnyíthetik a vajúdás haladását (Odent, 2004).
