A császármetszés utáni hüvelyi szülés témája egészen az 1980-as évekig nem került elő. Ekkor azonban a császármetszések aránya emelkedésbe kezdett, és ezzel együtt nőtt azoknak a nőknek a száma is, akik szerették volna elkerülni, hogy legközelebb is csak császármetszéssel szülhessenek. A VBAC támogató intézményekben ideálisan legalább 60% a sikeres VBAC aránya, és céljuk a minimum 75% elérése.
A fejezetet szakmailag lektorálta: Karasz Noémi, IBCLC, szülésznő, a Császárvonal állandó szakmai segítője. Noémit a https://karasznoemi.hu/ oldalon kereshetitek szüléssel, szoptatással, gyermekágyas időszakkal kapcsolatos kérdésekben.
A császármetszés műtéti eljárása, ahogy minden sebészeti eljárás, rengeteget fejlődött az elmúlt 100 évben. Amikor a császármetszés mint életmenő műtéti elterjedt, a méh megnyitása, varrása még egész más technikával zajlott, így terjedhetett el Edwin Cragin 1916-ban Eastern Medical Society-ben tett kijelentése, amit talán mindenki ismer: ha valaki egyszer már császármetszéssel szült, utána csak császármetszés útján adhat újra életet (Odent, 2004). A 20. század első felében ez a kijelentés tökéletesen meg is állta a helyét, ugyanis az életveszélyes vérzéssel járó méhrepedés kockázata 12% volt. Az 1950-es évektől kezdett elterjedni a klasszikus vágást felváltó úgynevezett „low segmental”, a méh alsó bemetszésével járó eljárás, azonban az új technika elterjedés nem vonta magával a korábbi kijelentés felülvizsgálatát, a császármetszés utáni hüvelyi szülések elterjedését és arányának emelkedését, noha az új eljárás mellett elhangzott érvek egyike éppen a heg biztonságosabbá válása és a méhrepedés ko...
