Amikor a Szülészeti Adatbázis kérdőívének összeállításán dolgoztam, hamar megfogalmazódott bennem, hogy nem lesz elegendő, ha az összegyűlt anyai tapasztalatokat számszerűsítve megmutatom. Annyi tanulás, olvasás, utánajárás, felismerés és aha-élmény formálta a kérdések útját, hogy azt éreztem, muszáj megmutatnom azt is, hogy miért pont ezeket a kérdéseket teszem fel, hogy mik azok az információk, amik mentén alakult a projekt gondolata. Nyitottam hát egy új dokumentumot és elkezdtem benne kialakítani az információs bázis struktúráját, témáit, illetve egy helyre gyűjteni azokat a kutatásokat, könyveket, cikkeket, amiknek a tartalmát meg szerettem volna osztani más kismamákkal, anyákkal is. A kérdőív útjára bocsátását követően a beérkező tapasztalatok feldolgozása annyi időt, energiát vitt el, hogy a projektnek ezzel a részével gyakorlatilag alig tudtam haladni, csak gyűjtögettem az anyagokat, dédelgettem az elképzelést. 2021-ben tudtam elkezdeni írni és 2022-ben készült el, de még mindig nem teljes. Kerek, és egésznek mondható, de közben a perinatális szaktanácsadó végzettségem megszerzéséhez szakdolgozatot kellett írnom. Így ez az anyag megint felfüggesztésre került, de már csak azzal a kompromisszummal, hogy amikor az időm engedi, tovább bővítem majd azokkal a témákkal, amikre most nem jutott idő. Szerencsére, mivel az internetre szántam, és nem könyvben kiadni, ez viszonylag könnyen fog menni majd. A tartalom összesen 250 oldal. Szó van benne a szülés helyszínéről, a szülés élettani folyamatáról, a leggyakoribb beavatkozásokról, azok előnyeiről, hátrányairól, aranyóráról, újszülöttellátásról, szülés körüli jogokról. Tudom, hogy ilyen terjedelemben nem a legideálisabb képernyő előtt olvasni, ugyanakkor az volt a célom, hogy egy minél többek által könnyen hozzáférhető információs bázist hozzak létre, ami ráadásul folyamatosan frissíthető, bővíthető például a legújabb kutatási eredményekkel. Kendőzetlen, tabudöngető, szókimondó írás, ami helyenként felkavaró lehet.
A tartalmak olvasása regisztrációhoz kötött és bár ingyenes, ha megteheted és olvasójegyet váltasz vagy meghívsz egy virtuális kávéra, azzal a projekt fenntartását támogatod. Köszönöm, ha megteszed!
Az emberiség hosszú történetében az intézményi szülés nagyon rövid múltra tekint vissza, mégis a közbeszédben a kórházi szülés elterjedése előtti időszak mint sötét középkor jelenik meg. Tudj meg többet a szülés kórházi eseménnyé válásáról, a jelenlegi várandósgondozási lehetőségekről, és arról, milyen szülési helyszínek közül választhatsz Magyarországon.
Amikor a szülések helyszíne otthonról a kórházba helyeződött át, a várandósok egyedül mentek szülni. Évtizedek teltek el, amíg felismerték, hogy a vajúdás közben történő utazás, az ismeretlen helyre érkezés, az ottani felvételi procedúra, az ismeretlenek közötti egyedül helytállás mind olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a vajúdás folyamatát.
A szülés indulását a filmekből úgy ismerjük, hogy az étterem közepén váratlanul elfolyik a magzatvíz, amit a boldogság és a pánik elegyével kísért reakció követ, majd őrült rohanás a kórházba. Útközben a kismama kibírhatatlan fájdalmak közepette kapaszkodik a száguldó autóban, majd láthatjuk, ahogy a kórház folyosóján szaladnak vele. Merüljünk most el kicsit a valósághoz közelebb álló forgatókönyvekben.
Előfordulhat, hogy az otthon már rendszeres összehúzódások az utazás és/vagy a kórházi felvétel során alábbhagynak, rendszertelenné válnak, vagy egy időre akár meg is szűnnek. A vajúdás megtorpanása természetesen nem jelentkezik mindenkinél, van, akinek éppen a kórházba érve válnak intenzívebbé az összehúzódások, de jó tudni, hogy van ilyen, és mindez egy természetes, élettani jelenség, testünk reakciója a megváltozott körülményekre.
Miközben számos szülészeti szakember szerint a szülések nagyságrendileg 80%-a mindenfajta beavatkozás nélkül is gond nélkül lezajlana, addig jelen szülészeti adatbázis egy korábbi statisztikájában csaknem 12 000 kórházi szülés között 6 olyan található, amelynél a vajúdás során nem történt olyan beavatkozás, amire a kérdőív kérdéseivel kitérek. Ennek fényében érdemes időt szánni a vajúdás élettani folyamatának, és a leggyakoribb beavatkozásoknak az ismeretére.
Napjainkra a szülés és a fájdalom fogalma olyan szorosan összekapcsolódott, hogy a vajúdásban talán nem is látunk mást, csak a szenvedés lehetséges forrását, amin valahogy ‒ és lehetőleg minél gyorsabban ‒ túl kell esni. Amikor megkérdezzük valakitől, hogy mennyi ideig vajúdott, valójában arra vagyunk kíváncsiak, mennyi időt töltött kínok között. Nézzünk rá a kontrakciók erejére egy másik szemüveggel!
A szülés második szakasza a kitolási szak, amiről hallhatunk medencei vagy leszállási szakaszként is. Míg a kitolási szak elnevezés az anyai izommunkára utal, és a medencei szak inkább az események helyét jelöli, addig a leszállási szak már valamennyi figyelmet fordít a szülőcsatornába ereszkedő babára is. Szívemnek kedves megfogalmazás a nyomakodási szak, hiszen a megszületni készülő magzat nem passzív szenvedője, hanem aktív résztvevője a születésének.
A lepényi szak a baba megszületésével veszi kezdetét, a méhlepény megszületéséig tart. Optimális esetben, amennyiben anya és baba is jól vannak, a fókuszában nem is annyira maga a méhlepény, hanem a kisbaba érkezésének öröme, az aranyórában egymással bőrkontaktusban ismerkedő baba-mama páros van.
Miért óra az aranyóra, és miért nem arany tíz/húsz/harminc perc? Sőt, miért írnak aranyórákat, így többesszámban, egyre több helyen? Miért azonnali bőrkontaktus, és nem “Ejj, ráérünk arra még!”? Ahogy a szülést, születést sem csak passzívan elszenvedi, úgy vesz részt aktívan a születése utáni kapcsolat megteremtésében, az anyamellhez való eljutásban is az újszülött.
Miközben mára számtalan tanulmányban leírták, hogy a kisbabáknak milyen nélkülözhetetlen szükségük van az édesanyjuk folyamatos jelenlétére, sőt azt is jól tudjuk már, hogy koraszülött, kissúlyú babák esetében is előnyösebb, ha minél többet az édesanyjuk testén lehetnek (jobb hő-, és légzésszabályozás, gyorsabb gyarapodás, jobb, hamarabb történő hazabocsátás, kevesebb fertőzés) még mindig nem általános gyakorlat mindenhol a rooming in ellátás.
A császármetszés egy életmentő műtéti eljárás, melynek elvégzésére csak alapos orvosi indokkal, körültekintő mérlegelést követően kerülhet sor. Minden beavatkozás során mérlegelendő, hogy milyen előnye és milyen hátránya van, mit nyerünk és mit veszítünk az elvégzésével. Császármetszés esetén ez a döntés kiemelt jelentőségű, hiszen az anya szempontjain túl a babát érintő hatásokkal is számolni kell.
A császármetszés utáni hüvelyi szülés témája egészen az 1980-as évekig nem került elő. Ekkor azonban a császármetszések aránya emelkedésbe kezdett, és ezzel együtt nőtt azoknak a nőknek a száma is, akik szerették volna elkerülni, hogy legközelebb is csak császármetszéssel szülhessenek. A VBAC támogató intézményekben ideálisan legalább 60% a sikeres VBAC aránya, és céljuk a minimum 75% elérése.
A kenguru gondozás (KMC: Kangaroo Mother Care) az 1970-es években indult útjára Kolumbiából, ahol a kevés rendelkezésre álló inkubátor okán más megoldást kellett keresni. A kengurugondozás 3 fő pillére: a koraszülött, kissúlyú baba bőrkontatktusban történő gondozása, a lehetőség szerint kizárólagos szoptatás és a gyors reagálás a komplikációkra.
A szabályozások sorában a törvényi rendelkezés csaknem a legerősebb, felette már csak az Alaptörvény áll, ami azt jelenti, hogy a törvényben megfogalmazott jogokat és kötelezettségeket alacsonyabb szintű szabályozás – rendelet vagy intézményi protokoll – nem írhatja felül. Az Egészségügyi Törvény, a várandósgondozásról szóló rendelet, valmaint az intézményen kívüli szülés kereteit megteremtő rendelet legfontosabb részeivel foglalkozik a fejezet.
Kiegészítő témák, felvetések, amik megragadták a figyelmemet, és amik talán számodra is érdekesek lehetnek. Gondolatmorzsák, amik további utánjárást igényelnek. Lehetnek közte meghökkentőek, már-már eretneknek számító feltevések, mégis vagy éppen ezért nagyon is érdemesek a továbbgondolásra.
A fejezetek megírásához elolvasott és felhasznált könyvek, könyvfejezetek, cikkek, publikációk. Mondanám, hogy én ezt már mind elolvastam, hogy Neked ne kelljen, de ellenkezik az elveimmel. Éppen, hogy olvasd el őket, és még sok minden mást, számtalan helyről. Olvass, kérdezz, tájékozódj! Hozz informált döntést! A Te életed, a Te családod, a Te kisbabád. Te tudod, mi a legjobb Nektek!
